2010. szeptember 20.-a óta keresek munkahelyet.

Megvallom őszintén, kezdek kicsit belefáradni a sok hiábavaló küldözgetésbe. Eddig kb. 80-90 pályázatot küldtem el,  a cégek kb. 5%-a se reagált jelentkezésemre. Elkeserítő a helyzet, és nem is értem, mi a hiba velem. 36 éves vagyok, tehát még csak meg sem közelítem a nyugdíjkorhatárt. Két nagy fiam van (14-13 évesek), tehát nem kell rohannom értük sehova, ha betegek, nem kell velük itthon maradnom stb... (bár mondjuk soha nem betegeskedtek) A jelentkezéseket mindíg körültekintően megválogatom, nem küldök CV-t se bankigazgatói, se kettős könyvelői, se 5 nyelven beszélő call centeres posztra (ami szerintem vicc). Mindig a képzettségemnek, és tudásomnak megfelelő pozíciókra jelentkezek, olyan területekre, amiben jártas vagyok. Ilyen pl. az irodavezetés, valamint személyügyi asszisztensi feladatkör, amibe volt szerencsém közel 4 évig aktívan részt venni. Értek az irodai programokhoz, és büszke vagyok arra, hogy mindezt a magam erejéből sikerült elérnem. Amint lesz erre a célra pénzem, tervezem, hogy leteszem az ECDL vizsgát is. Dolgoztam még beszerzőként , valamint raktárvezetőként is.

De ez csak a magyarázó szöveg, lássuk, minek is kezdtem bele ebbe az egészbe:

Az internetet böngészve arra az álláspontra jutottam, hogy a hiba nem a saját készülékemben, hanem az önéletrajzomban/motivációs levelemben van. Elolvastam egy csomó álláskeresési oldalt, amiben egy csomó "hasznos" tipp van:

Mint mondják „legyek egyedi”. A CV meg „legyen figyelmet megragadó” és persze mindig legyen „személyre szabott”. E mellé természetesen fontos, hogy a motivációs levélbe jól ecseteljem, hogy mért akarok pont annál a cégnél dolgozni, és miért jó, ha engem választanak. És a sarkalatos pont: "motivációs levelét fizetési igény megjelölésével..."

Nos, azt hiszem, ezt több ponton sem tudom teljesíteni.

- Lehet, hogy fantáziátlan vagyok, az egyediességet nem tudom, hogyan képzelik. Villódzó feliratok? Netán kiscicás kép, ami kattintásra ugrál? Így figyelemfelkeltő?

- A személyre szabottságról: fejvadász cégek hírdetései között kutakodva ritkán van feltüntetve a konkrét cég, sőt, a munka is csak nagy vázlatokban. Ha megfeszülök, se tudok személyesebb hangvételt megütni.

- És a kedvencem, hogy mért akarok ott dolgozni (persze arról a cégről van szó, aminek a nevét se tudom). Azért akarok ott dolgozni, mert pénzre van szükségem, mivel az itthon ülés nem kifizetődő.Én is meg szeretnék élni, a számláimat be kell fizetnem, a gyerekeimet el kell tartanom stb,stb stb. Hogy mért jó, ha engem választ az adott cég? Ez egyrészt mindig a felhozataltól függ, a minőség és a mennyiség  a meghatározó tényező. Ha 10 en jelentkeznek, és azok közül nekem van a legtöbb szakmai tapasztalatom/végzettségem, akkor elméletileg ők velem járnak a legjobban. Ha 803 ember jelentkezik egy állásra, a nagy számok törvénye alapján mindig több esélyes lesz, és persze mindig lesz nálam jobb. Másrészt pedig, nem tudom előre megmondani, hogy a cégnek mennyivel, de nekem jobb lesz. Legalábbis egyelőre.

- A fizetés egy fogós és ravasz kérdés. Nem elég, hogy azt se tudom, mit, és mennyi dolgot kell csinálnom, és ezt is hol,az se mindegy, hogy mindezt mennyiért akarom. Mert ha keveset írok: ez egy béna, aki alulértékeli magát. Biztos nem akar dolgozni. Ha sokat írok, azt  ugye nem kell indokolnom, hogy miért esek ki a rostán. Ha nem írok (mint ahogyan ezt számos honlapon javasolják), akkor az egyik megitélés lehet: ez milyen lúzer, hogy  még az alapvető instrukciókat se tudja követni. A másik variáció az lehet, hogy nem foglalkoznak tovább a jelentkezésemmel. Nyílván lehet a harmadik eset is, amikor elfogadják , de ez szerintem ritka, mint a fehér holló.

- Aztán ott van még a fénykép küldés kérdése: egyesek azt mondják, hogy inkább ne küldjek képet, mert lehet hogy rosszul sikerült a fotó, ezért nem lesz kedvező a benyomás, a másik (saját) megitélés szerint meg biztosan nem hobbiból rták oda, valahol érthető, ha kérik. Egyébként megítélése ugyanaz lehet, mint az előző pontban írtam.

Egyszerűen összefoglalva: a fene se érti ezt az egészet. Olyan, mintha egy üres horgot dobálnék egy halakkal teli tóba.

Bár köztünk szólva, néha olyan sanda gyanúm támad, hogy az álláshírdetések 90%-a fake, és valójában már minden helyre van egy Jucika, vagy Józsika, aki az éppen aktuális HR/igazgató/titkárnéni (mindenki válassza a szájízének megfelelőt) barátja/felesége/rokona (ez is szabadon választható)

Mindenesetre a mai napom idáig elég termékenyen alakult: állást ugyan még mindig nem találtam, viszont nekikezdtem egy blognak, és sikerült majdnem kiégetnem a lepedőt.

Oldal: Főoldal
Hol volt, hol nem volt.... - © 2008 - 2024 - andianyu.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat